--------------Translate this page with Google!--------------
Curt, Olivia, Sandra Emma és Jane. Vajon kik ők?
Ahogy más cégek is, az Ericsson is előszeretettel adott
kódneveket készülékeinek a fejlesztési időszak alatt. Ezeknek a készülékeknek leginkább
a GSM változatait, esetleg az NMT-450 rendszerhez készítet verzióit ismerjük, de van olyan
is amely nem jutott el hazánkba. A világ más tájain azonban sok különböző változatban
is használták őket.
|
Curt |
|
Olivia |
Curt - 1987
1987 végén jelent meg az első kézi mobiltelefon az Ericssontól, amely szinte eltörpült
a nagy és nehéz táskás Hotline Combi mellett. A fejlesztés alatt Curt névre hallgató készülék
Hotline Pocket néven került az üzletekbe. Nem véletlen a hangsúly, ez volt a cég első zsebben hordható
telefonja. A Nils Rydbecks által tervezett Hotline Pocket külseje a korabeli rendőrségi rádiókat, idézi,
ami nem véletlen, ugyanis a cég az általa már régebb óta gyártott P300 típusú rendőrségi készülékek formatervét
vette alapul hozzá. Az akkumulátor nagyjából 30 percnyi beszélgetéshez biztosított elegendő energiát.
Először NMT-900, később a szintén 900 MHz-en működő ETACS hálózatokhoz készítették. NMT-450-es változat
tudomásom szerint nem készült belőle.
Olivia - 1989
Rendszerváltásunk évében mutatkozott be a mindössze 420 grammos Olivia formaterve. Nevét az Ericsson
egyik vezetőjének (Michael Kornby) lányáról kapta. A készülék sajtóbejelentésére különleges
műsorral készültek. 1989 őszén a malmői Hotel Sheraton konferenciatermének színpadára egy
vízzel és habbal teli fürdőkádat toltak be, amelyben maga Hotline Harry (az Ericsson kitalált reklámkaraktere) feküdt elmaradhatatlan
kapapjában, kezében az új telefont tartva. A sajtó ekkor láthatta először előben a készüléket.
A kádban valójában Flemming Örneholm, az Ericsson markatingigazgatója, a Harry Hotline karakter
kitalálója feküdt. A készülék az első években narancssárga
gombokkal készült NMT-900 rendszerhez (NH-72), majd elkészítették az ETACS és az AMPS
változatokat is. Végül 1992-ben a GSM hálózatokhoz való változat (GH-172) is megjelent.
Az Ericsson 1992-ben már a következő, a Sandra platformra épülő analóg készülékeket gyártotta, és
tervekben az szerepelt, hogy az első digitális GSM telefon is a Sandra platformon fog
megjelenni, a Mannesmann nevű német mobilszolgáltató nyomására mégis elkészítették a
GH-197-et, amely a cég elős GSM készüléke lett. A Mannesmann ugyanis kedvezőbb árú
készülékeket szertett volna rövid határidőre, és nem akarta megvárni a magasabb integráltási
fokú, így magsabb árú Sandra platformra épülő GSM telefonokat. A GH-172 még narancssárga
gombokkal készült és megkülönböztetendő a régebbi analóg modellektől, a kijelzőplexi alsó
részén egy "Digital" felirat díszeleg rajta. Utódja,
a kis mértékben frissített változat (GH-174) már fehér gombokkal készült.
Sandra - 1991
Sandrát már személyesen is ismerjük, ugyanis GSM változatát hazánkban is forgalmazták.
Nevét Jan Johansson, az Ericsson mikrochip részlegének vezetőjének lányáról kapta.
Az új platform érdekessége az volt, hogy egységes hardveres és szoftveres környezetet
biztosított ahhoz, hogy könnyen el lehessen készítnei a különböző szabványú mobilhálózatokhoz
tartozó variációkat. Ekorra ugyanis egyrészt egyre több egymással nem kompatibilis mobilhálózat
jelent meg Európa- és világszerte, másrészt az Ericsson is egyre nagyobb hangsúly helyezett
a külföldi piacokra. Elsőként 1991-ben jelent meg, az északi országokban működő NMT-900 rendszerhez,
majd 1992-ben a pl. Nagy-britanniában használatos ETACS hálózatokhoz (NH-97 és EH97), majd az Egyesült államokban a
digitalizált D-AMPS-hez (DH-97), végül 1993-ban a szintén digitális GSM rendszerhez (GH-197/198).
Ez utóbbit jól ismerjük, megtalálható volt az 1994-ben induló mindkét hazai GSM szolgáltató kínálatában.
A köznyelvbe formája miatt tégla-Ericsson néven vonult be.
Jane - 1993
A cég következő klasszikus formaterve a Jane. Először az ETACS hálózatokhoz
tartozó EH-237 készült el, majd 1994-ben a GSM változat, a GH-337.
Készültek belőle D-AMPS, GSM-900, GSM-1800, GSM 900-1800
változatok, ezeknél a név első betűje ad felvilágosítást a hálózat típusáról:
G=GSM 900, P=GSM 1800, S=GSM 900/1800, E=ETACS, D=D-AMPS/AMPS. Érdekesség,
hogy ez volt az a formaterv, amelyből idővel több
termékkategória is készült. A korábbi modelleknél nem, vagy csak elvétve
volt tudás szerinti készülékválaszték, a Jane formatervre épülő telefonokből
már létezett nagyobb tudású, felső kategóriás sorozat (GH337, 688, S868) és
olcsóbb, alső kategóriás sorouat (GA 318, 628 és A1018). Ma már elképzelhetetlen
lenne, hogy egy gyártó csak egy vagy két kategóriában kínáljon mobiltelefonokat.
Emma - 1997
Emmát nevezhetjük a flipes Ericssonok nagyasszonyának. A GF-768 volt a cég
egyik első, kis méretű flipes telefonja. (Az első flipes telefon a GH sorozat
GF változata volt, de az még a klasszikus Jane formatervre épült.)
A GF modellek nevében az F betű a flipet jelöli. A GSM modellek
mellett sok más hálózathoz is készült készült, pl. a gyűjteményben is látható
EF738 modell ETACS rendszerű. Később, 1999-ben a nagy sikerű, olcsó T10-el
folytatódott a flipes készülékek térhódítása.
|